Bévárdi Ildikó írása, visszaemlékezése a Siójuti Naplóban:


SOMOGYI HONISMERET 2010/1.
Matyikó Sebestyén József:
EGY FAFARAGÓ HALÁLÁRA
(Róka Gyula 1932-2009.)
Több generációt tanított Siójuton, egy kicsi somogyi faluban, ahol jelentős helytörténeti kutatásokat is végzett. Mostoha körülmények között folytatta ott pályáját, mint mondta, két napig kereste nyulát a szolgálati lakás udvarát felverő gazban. Róka Gyula Balatonkilitin született 1932. március 19-én, a siófoki polgári iskola elvégzése után Nagykőrösön szerzett tanítói oklevelet. Ságvár, Balatonendréd, Siójut után Balatonszabadiban iskolaigazgató, majd újra Siójut következett, ahol 12 éven át a Katica bábcsoport vezetője. Bábozó gyerekeivel több országos első díj, televíziós szereplések fűződnek nevéhez. Ennek emlékeit megőrizte a siójuti faluház. Harmincegy évet töltött a siójuti katedrán. Munkájára máshol is felfigyeltek, elsőként tüntették ki a Kígyós Sándor-díjjal. Munkásságáért 1998-ban megkapta a Honismereti Szövetség elismerését is. Pedagógiai munkásságát a múlt értékeinek megbecsülése járta át. Róka Gyula falukrónika mellett verseket írt, népi játékokat, bábelőadásokat dramatizált. A Somogy Megyei Honismereti Egyesület és a Somogy megyei Közgyűlés millecentenáriumi pályázatán Siójut krónikájával fődíjat nyert.
Tanítói hitvallása szerint, ha az ember egyedül van, az eredmény kicsi, s ha sikerül megnyerni a szülőket és a gyerekeket, akkor lényegesen nagyobb. Így sikerült megmentenie Iskoláját a körzetesítéstől, a szülők egy emberként mellé álltak. Sokszor emésztette magát, tehetett-e volna többet. Sokszor úgy érezte, hogy „beoltott ágai kevésnek bizonyultak”.
A kiöregedett fák életét azzal hosszabbította meg, hogy használati és dísztárgyakat készített belőlük. Ezek a tárgyak aztán családtaggá váltak, nem vált meg tőlük. Somogyi motívumokkal díszített munkáin a szüret, a pásztorélet, a betyárvilág elevenedik meg. Kopjafái generációknak szóló mementók.
Róka Gyula tavaly november 15-én hunyt el. Balatonszabadiban temették el. Őrizzük emlékét.